Vendégház Idézet
Arany vonal

Kéktúrázni Domoszlóról

Írta: Lukovszki Viktor 2015. augusztus 23. 19:51

A kezdeti jó pár bejegyzés után elmaradtunk a túraleírásokkal, Kedves Olvasók, azonban most egy vadiúj bejegyzéssel térünk vissza a Domoszlóról indítható mátrai kalandozásokat bemutató sorozatunkban. Nem is akármilyen túrával! Bemutatjuk, hogyan teljesíthető az országos kéktúra 22. szakasza Domoszlóról indulva.

Bár az első cikksorozatunk ezen a blogon szinte az elejétől bemutatja a kéktúra mátrai szakaszát, annak a kirándulásnak még elsősorban egy geoláda felkeresése adta az apropóját. Az OKT teljesítése csak másodrendű volt. Juli beszerezte a füzetet, és ha már arra jártunk, akkor természetesen pecsételtünk is az állomásokon. Mivel a láda útvonala egy az egyben a kék szakaszára esett, így tulajdonképp ez így érvényes teljesítésnek minősült. Ilyenformán ezen cikk és a kéktúra kapcsolata nem feltétlenül újdonság, azonban ez az első kirándulás, amelyet céltudatosan a kék teljesítésére szenteltünk. A mátrai szakaszok után már egyre többször gondolkodtunk rajta, hogy ténylegesen is rá kellene mennünk az OKT szakaszokra, mégiscsak nagy büszkeség lenne, ha sikerülne teljesítenünk a több, mint 1100 kilométeres távot. Ennek szellemében tavasszal (a beígért viharos időjárás ellenére is) megterveztük a bükki szakasz végigjárását. (A részletes túrabeszámolót erről a kirándulásról másik blogunkban, a Hegyen-Völgyön blogban olvashatják.) Egy kicsit túlméreteztük azt a tervet, meg a végére már az időjárás is valóban rosszra fordult, így az utolsó szakasz, ami lényegében az OKT teljes 22. szakasza, kimaradt. Sebaj, gondoltuk, később ez egyszerűen pótolható lesz. A pótlásnak viszonylag hamar eljött az ideje.

Egy spontán ötletnek köszönhetően az augusztus 20-i hosszú hétvégét Domoszlón töltöttük, és a pénteki napot rászántuk a kimaradt szakasz teljesítésére. A kiírás szerint a szakasz nem túl hosszú (kb. 20 km) és nem is túl nagy emelkedést kell leküzdeni, így a kirándulás egy könnyed sétának ígérkezett. Ha már a bükki túrát tömegközlekedéssel tudtuk le, most is ezt választottuk indulásként. Szerencsére teljesen emberi időben indultak a buszok, a túra becsült hosszának figyelembe vételével is. A minden nap közlekedő, a vendégház mellett található (Eger felé menő) buszmegállóból 8:30 induló járattal elutaztunk a végállomásig, Eger autóbusz állomásra. Itt egy bő 20 percig kellett várnunk a Szarvaskőn át Kazincbarcikáig közlekedő járatra, és én nem tudtam megállni, hogy a rendelkezésre álló 20 percben a bazilika melletti COM-os geoládát ne keressem meg. Szerencsére Juli is vevő volt az ötletre, és a láda is nagyon gyorsan meglett. Hosszú hétvége és jó idő lévén a buszon is rengetegen voltak (a külső megállókban már nem is fértek fel emberek), bár legtöbben Szilvásváradra igyekeztek. Mi Szarvaskőn leszálltunk, és kezdetét vette a kaland.

Indulás előtt vidáman
Indulás előtt vidáman

Ismét meg kellett állapítanom, hogy Szarvaskő az egyik legszebb helyen fekvő magyar település. A hozzá vezető út sem piskóta. Mivel a pecsétünk már megvolt a múltkori alkalom óta, így egyből nekivághattunk az útvonalnak... amiről pár száz méter megtétele után le is tértünk. Valamikor 2008-ban, a geocachinggel való ismerkedésünk hajnalán Péter barátommal már megkerestük a Major-tetőn található ládát. Nem szerettem volna, hogy Juli is kimaradjon ebből az élményből, ezért gyorsan felszaladtunk ismét a kilátóhoz. Mondjuk úgy, hogy inkább felkúsztunk, olyan magasra kellett menni hirtelen. Odafentről (pláne a kilátóból) nagyszerű kilátás nyílt mind Szarvaskőre, mint a környékre. Még Eger is látszott a távolban. Juli kilátózása után megkerestük a dobozt magát, ahol megtaláltuk a 2008-as logunkat is. :) A rövid kitérővel máris másfél megtett kilométert mutatott a GPS, de ami még érdekesebb volt, hogy már beletettünk a lábunkba 138 méter szintet. Olyan nincs, hogy egy túra egyszerű legyen! Hát bonyolítsuk meg, igaz? :)

Panorámakép a kilátóból
Panorámakép a kilátóból

Szarvaskő a kilátóból
Szarvaskő a kilátóból

Major-tetői kilátó
Major-tetői kilátó

Visszatérve a kékre, folytattuk utunkat. A jelenlegi szakasz, már a Bükk legszebb részeit elhagyva, a Mátrát még el nem érve, nem ígért sok látványt és izgalmat. Ennek ellenére a terep folyamatosan változott. Elhagytuk a Szarvaskőről kivezető völgyet, ami után egy hamisítatlan OKT-s rétre értünk. Ezt úgy értem, hogy a táj teljesen olyan volt, mintha a Másfélmillió lépésből pattant volna elő, na meg az is biztos, hogy OKT nélkül nem is jár a turista ilyen vidéken. Az elkerített erdős részen egy rackanyáj legelészett, kicsit tovább meg egy tehéncsorda. A nyílt mezőn jelzés csak egy két helyen volt, de nagyjából adta magát az útvonal. Hamarosan ismét visszaértünk az erdőbe. 

Integetünk, integetünk
Integetünk, integetünk

Rét Szarvaskő után
Rét Szarvaskő után

Az elmaradhatatlan árnyék-szelfie
Az elmaradhatatlan árnyék-szelfie

Friss telepítésű erdő
Friss telepítésű erdő

Arról jöttünk
Arról jöttünk

A szakasz egy idő után egy éles kitérőt tesz egy tarvágásos rész mellett. Itt volt alkalmunk először egy kis szedrezésre. Bár már a nyárból kifelé megyünk, nem is ért be minden szem, kicsit savanyú volt. Nem csak szeder volt a nap folyamán, találtunk vadkörtét is, majd később szilvát is. Igazi gyümölcsös kirándulás volt. A szilvafa mellett, egy vélhetően vízmű szomszédságában tartottunk egy kis szendvicsezős pihenőt. Ez lényegében a Bátor felé vezető út szomszédságában volt.

Tarvágás
Tarvágás

Vadkörtés
Vadkörtés

Szeder
Szeder

Ez is szeder
Ez is szeder

A következő szakasz elég sokáig aszfalton ment, mégpedig a települések közötti utakon. Forgalom azért nem volt nagy, de érdemes volt figyelni a közlekedő autókra. Talán ez volt a nap legkiábrándítóbb szakasza, nem beszélve arról a szemétkupacról, amelyet az útról leforduláskor tapasztaltunk. Még a GPS-en is jelöve van a szemetes szakasz! Elég lehangoló. Itt is egyébként még aszfaltozott szakaszon haladtunk, vélhetően a pecsétet is tartalmazó erdészház miatt volt így kiépítve. Ennek némileg ellentmondott az a tény, hogy kb. 1 kilométerrel az erdészház előtt az utat keresztbe vágja egy mesterséges töltés. Némileg meglepő. A kék mindenesetre ezen haladt keresztül, de autóval így lehetetlen megközelíteni az erdészházat ebből az irányból. Az az utolsó 1 kilométer már nagyon gyorsan eltelt, következtetett a pecsét. Az erdészháznál posztoló kutyával gyors barátságot kötöttünk, míg Juli a pecsétet kereste, addig én szemügyre vettem az OKT-t bemutató táblát. 

Még azért több van előttünk
Még azért több van előttünk

Lápos mező
Lápos mező

Irány Rozsnak
Irány Rozsnak

Így persze nehezebb
Így persze nehezebb

Kontraszt
Kontraszt

Rozsnak
Rozsnak

Felújított térkép
Felújított térkép

A pecsét megvolt, folytattuk tovább az utat. Az elmúlt időszak nagy esőzései után a talaj a teljes szakaszon felázott volt, elkeltek a túrabakancsok. Itt-ott kamáslira is szükség lett volna, de azokat, valamint a túrabotokat Pesten felejtettük. Az ázott talaj most kifejezetten megnehezítette a haladásunkat, mert itt volt még egy határozott kis emelkedő az úton. (Egyébként az emelkedők nem voltak alattomosak, alig lehetett észrevenni a nap folyamán, hogy felfelé is megyünk. Ezt, valamint rögtön az elejére beiktatott kilátós emelkedőt leszámítva.) Miután felértünk a gerincre már el sem téveszthettük volna az útvonalat. Egy két kanyar után már irányba álltunk Sirok felé. 

Juli és a szokásos pecsét
Juli és a szokásos pecsét

Most már nem sok van hátra
Most már nem sok van hátra

Kétségtelen, hogy a nap leglátványosabb szakaszai a településekhez voltak köthetők. Sirokhoz közeledve megálltunk az apáca és barát szikláknál, ismételten egy geoláda miatt. Kimentünk a sziklákra, onnan fényképeztünk párat. Sirok is szép helyen fekszik, nem csak Szarvaskő. A várlátogatást most kihagytuk, mert már mindketten láttuk Julival többször is. Egyébként rendkívül szép időnk volt egész nap, igazi túraidő. A várban nagyon sok turista volt, lent a parkoló is tele volt autókkal. Mi leereszkedtünk a faluba, ahol még egy fagyit is sikerült elnyalni.

Sirok a völgyben
Sirok a völgyben

Viktor és Sirok
Viktor és Sirok

Juli és Sirok
Juli és Sirok

Siroki vár
Siroki vár

Siroki vár
Siroki vár

Még mindig a vár
Még mindig a vár

A nap utolsó attrakciójaként az utolsó tervezett ládát cserkésztük be. Ha volt valami kalandos a nap folyamán, akkor ez a kitérő az volt. Az OKT szakaszt lényegében letudtuk a Hunor étteremben található pecséttel, de természetesen azért mentünk tovább az igazi cél, a vasútállomás felé, hogy "összeérjünk" a mátrai szakasszal. A kéket egészen a Sirok vége tábláig követtük, és innen tértünk le a mező felé, hogy a zuhogóhoz, és a kőbányához eljussunk. Ehhez át kellett kelni egy hídon, amit csak a legnagyobb jóindulattal lehet hídnak nevezni, a tákolmány találóbb elnevezés lenne. Bátrak voltunk, és átsétáltunk, utána pedig már egyenesben voltunk. A zuhogó mellett viszont meg kellett állapítanunk, hogy ott bizony nincs híd, ezért a vasútállomás felé a nevezett hídon visszafelé is át kell jutnunk. Na hurrá! Előtte azonban még megkerestük a kőbánya tetejéhez, és így a ládához vezető utat. Ha nem lett volna még elég a mászás, akkor zárásként is sikerült egy jó adagot még rátenni. Leereszkedés és a híd után a réten keresztül próbáltuk megközelíteni a vasútállomást, de ezt nem javaslom senkinek! Én szentül meg voltam győződve róla, hogy az egyik turista magazinos cikkben azt olvastam, hogy a túrát több helyen módosították, és itt Siroknál is valamerre erre van átirányítva a szakasz. Nos ez nem így van. Egyrészt a cikk még csak terveket ír, de a kivitelezésére nem tudom hogy tud majd sor kerülni. Amerre mi mentünk, arra szerintem nincs út. A kitérő 2,7 km-t tett hozzá az utunkhoz, ennyiből 5-ször eljuthattunk volna a vasútállomásra. De legalább ezt a ládát is kipipálhattuk végre.

Kőbánya
Kőbánya

Ó, ott már voltunk!
Ó, ott már voltunk!

Nagyon jó kis nap volt, mára ennyi!
Nagyon jó kis nap volt, mára ennyi!

Végeredményben kicsit csaltunk. Egyrészt a vasútállomás és az "összeérés" kimaradt. Viszont az utolsó pár száz méter már semmit nem adott volna az élményhez, másrészt a pecsét is megvolt már, nem beszélve arról, hogy környékbeli lakosként hányszor jártam már meg azt a kis szakaszt. Másrészt úgy csaltunk, hogy a Sirok vége táblától, ahová a sikertelen átvágás után visszatértünk, már taxiszolgálat segítségét vettük igénybe. (Értsd: anya eljött értünk Domoszlóról kocsival.) Őszintén bevallva, innen tömegközlekedve elég macerás a Domoszlóra történő eljutás. A legegyszerűbb megoldás, hogy Sirokból először Gyöngyösre, majd onnan átszállással Domoszlóra buszozunk, de ezt az élményt most nem akartuk kipróbálni. Szerintem a kéktúrázó vendégeink is igényelhetik ezt a remek szolgáltatást, ha előre megbeszélik! ;-)

Jó kirándulást és kéktúrázást kívánunk!

Az útvonal
Az útvonal

A túra magassági metszete távolság és idő függvényében
A túra magassági metszete távolság és idő függvényében

Tagek: , , , ,

Túraleírás

Megjegyzés Hozzáfűzése

  Country flag

biuquote
  • Megjegyzés
  • Előnézet
Loading