Vendégház Idézet
Arany vonal

Kontra Mátra-bérc - 4. rész - Harmadik nap

Írta: Lukovszki Viktor 2012. szeptember 23. 21:26

Befejeztük a nagy kalandunkat. Mondhatjuk azt is, hogy már épp legszebb ideje volt a lezárásnak, de hát ilyen „apróbb” mókák közbejöttek, mint esküvő, nászút… Ezek mellett talán megérthető, ha nem a legfontosabb dolgunknak tartottuk a Kontra Mátra-bérc túra utolsó szakaszának végigjárását. Az elmúlt hétvégén viszont elérkezett a várva-várt nap, és ismét olyan helyeit láthattuk meg a Mátrának, amit még soha korábban. Lássuk a részleteket!

Az esküvői készülődések közepette eszünkbe nem jutott, hogy nagy túrákat tegyünk, nem is igen lett volna rá lehetőségünk. A két nagy tavaszi kirándulásunk óta minden hétvégére jutott valami szerveznivaló, még ha nem is a legnagyobb dolgok. (Meghívók elkészítése, majd kihordása, dekorációs kellékek beszerzése, próbasmink, próbahaj és egyéb hasonló vicces történetek.) Viszont a lagzi elmúlt, Rómába is eljutottunk, be is számoltunk róla elég részletesen, így már nem volt semmi akadálya, hogy ősszel annyi hegyet bejárjunk, amennyit csak lehetséges.

Az első szabad hétvégénken Vigántpetenden, az idei őszi geocaching versenyen vettünk részt, Juli apukájával kiegészülve. A következő heti utazásunk során Domoszlóra látogattunk, és elhatároztuk, hogy befejezzük végre a Kontra Mátra-bércet. Az első két blog bejegyzést cactus nicknevű ládász-társunk is elolvasta (Ernő a becsületes neve), illetve jelezte, hogy szívesen csatlakozna majd a záró etaphoz. Nosza, fel is vettem vele a kapcsolatot a héten, le is fixáltuk a szombat reggel 9 órás indulást a domoszlói erdészháztól.

A csapat pár perccel 9 után indulásra felkészült. Ernő hozta még magával fiát, Csongort is, így négyen vágtunk neki a Mátrának. Az előkészületekről szóló bejegyzésben leírt tervekhez annyiban tartottuk magunkat, hogy Domoszlóról indultunk gyalog, és a Nagy-Szár-hegy felé vettük az irányt. Nem elsősorban azért, mert a GCKMB ládának volt pontja az Oroszlánvárig, hanem mert a második napunkon már nem másztuk meg a hegyet az ott található láda miatt. Ráadásul mivel már nagyon régen szerettük volna becserkészni ezt a dobozt, adta magát az ötlet, hogy arrafelé vegyük az irányt. Nem beszélve arról, hogy a kéktúrás pecsétet sem sikerült begyűjtenünk a Hármashatár erdészháznál, mivel azt hittük eltűnt. Azóta kiderült, hogy rossz helyen kerestük, ott van az, az erdészház felett egy kicsivel.

Kis-Szár-hegy alatt járunk
Kis-Szár-hegy alatt járunk

Az utunk első szakasza a Köves úton, a Kolibiszkán át, a Kis-Szár-hegy mellett vezetett, ami számunkra már több, mint ismerős terep, így elsősorban beszélgetéssel ütöttük el az időt. A jó társaságban észre sem vettük, és már az erdészháznál tartottunk, elértük tehát a Mátrabérc csatlakozási pontját. A háznál egy kicsit rápihentünk az első nagy kaptatóra, majd ezt követően meg is találtuk az OKT pecsételő helyet. Itt ismét szükség volt a Juli által hozott tintapárnára. A szükséges fényképes dokumentáció után pedig megmásztuk a Nagy-Szár-hegyet.

Folytatódik a túra a Hármashatár erdészháztól
Folytatódik a túra a Hármashatár erdészháztól

Országos Kéktúra pecsét
Országos Kéktúra pecsét

Az első két nap után azt hittük, az utolsó szakasz már unalmasabb lesz, sok érdekességet már nem fog tartogatni a számunkra. Szerencsére ebben tévedtünk. A Nagy-Szár-hegyről valami fergeteges kilátás nyílik a vidékre. A környék legmagasabb hegycsúcsáról van szó, ráadásul nem is sok fa található a tetején, így remek kilátás nyílik a Mátra északi és déli oldalára is. Ahogy fentről letekintettem, meglepő volt számomra, hogy innen milyen kicsinek is tűnik a Szár-hegy kistesója a maga sapkájával együtt. A távolban még Domoszló is felbukkant. Miután kigyönyörködtük magunkat, megkerestük végre az itt található ládát. Egy újabb történelmi pillanathoz érkeztünk: megszabadultunk végre Ernie barátunktól, a kacsától, akit még március 15-én, Tatán gyűjtöttünk be, és azóta nem sikerült betenni egy újabb ládába. (Ernie egy utazó ügynök vagy más néven bogár, travel bug. Ez egy geocachingben használt fogalom, egy dögcédulára, amit gyakran valami tárgy is kísér. Jelen esetben ez volt a kacsa. Az utazó ügynök célja, mint ahogy a neve is mondja, hogy vándoroljon egyik ládából a másikba a ládászok segítségével. Persze nem illik egy ügynököt ilyen sokáig magunknál tartani, ezt szánjuk-bánjuk, de vagy nem találtuk olyan ládát, amibe elhelyezhettük volna, vagy egyszerűen csak otthon hagytuk. Egyébként információként álljon itt, hogy utazó ügynököt csak a geocaching.com oldalon bejelentett ládába helyezhetünk el. A megtalálást és az áthelyezést is be kell jelenteni a bogáron található kód segítségével. Hát ilyen bugyutaságokkal játszanak a felnőttek. :)

Juli a Nagy-Szár-hegyen
Juli a Nagy-Szár-hegyen

Kilátás a Nagy-Szár-hegyről - Távolban Kékes
Kilátás a Nagy-Szár-hegyről - Távolban Kékes

Kilátás a Nagy-Szár-hegyről - Távolban Domoszló
Kilátás a Nagy-Szár-hegyről - Távolban Domoszló

Az utunk folytatását a kék turistajelzés egyértelműen kijelölte, nem is kellett sehol letérni róla. A Nagy-Szár-hegy után aztán elindult a hullámvasút. Míg a Kékestől a Hármashatár erdészházig folyamatosan lejtett a terep, addig innentől kezdve hegyre fel, hegyről le volt a módi. Én magam nem is igen gondoltam, hogy ennyi szintet meg kell ma másznunk. Hamarosan elértünk az Oroszlánvárhoz. Az Oroszlánvárról egész gyerekkoromtól kezdve rengeteget hallottam, barátaim többször jártak már erre, van közöttük aki megszállottan kutatja a történetét, én magam azonban még sosem voltam a várnál, ami egyébként Domoszló területéhez tartozik. Most viszont a saját szememmel is megtapasztaltam, hogy valóban csak kis jóindulattal tekinthető várnak, de a nyomai, valamint a sáncok azért szabad szemmel is jól kivehetők. Jól beáll a Várak a Mátrában mozgalom sorába. Apropó, Várak a Mátrában. Juli gyorsan rögzítette is az itt talált jelet, ezzel is egy ponttal több. Az Oroszlánvár és környéke számunkra adminisztrációk tömkelegét hozta. A részletek pontos bemutatásától eltekintek, de azért annyit elárulhatok, hogy bár konkrét saját ládája nincs az Oroszlánvárnak, a Mátrán átívelő három nagy multinak is van itt részletpontja. Tehát láda elő, jelszó leír, közben fényképez. Maga a hely egyébként hangulatos, az ebédnek tekinthető szendvicseket is itt fogyasztottuk el, majd leereszkedtünk a Domoszlói-kapuhoz.

A csapat az Oroszlánvárnál
A csapat az Oroszlánvárnál

Oroszlánvár
Oroszlánvár

Závoza-völgy
Závoza-völgy

A kapu tulajdonképp egy klasszikus nyereg. A kék túra a magaslatokat, a szintén itt áthaladó helyi piros túra a völgyek irányát adja meg. A nyereg egy gyűjtőpont, legalább 5 különböző irányból érkeznek ide utak. A jövőben mi is tervezzük egy Domoszló – Oroszlánvár túra leírását, akár még egy hosszabb kisnánai indulással is egybekötve. Ha valaki az Oroszlánvárat innen akarja megmászni, az számítson egy igen meredek, és viszonylag hosszan tartó mászásra. Bár mi az ellenkező irányból jöttünk, azért az Ágasvár itt is a lelki szemeink előtt lebegett. Mi tehát a kék jelzésen, a Jagus felé folytattuk utunkat.

Oroszlánvár és Kékes
Oroszlánvár és Kékes

Recski bánya
Recski bánya

A Jagusról az ottani tarvágás miatt szintén remek kilátás nyílik a Mátralábára. Látszik minden település, előtérben pedig a recski rézbánya. A távolban a Heves – Borsodi-dombságon túl már a Karancs és a Medves hegyei is megfigyelhetők. A látványban gyönyörködtünk egy kicsit majd továbbhaladva egy vadászházat találtunk. Legalábbis azt gondoljuk, hogy vadászház, bár az alakja meglehetősen furcsa, akár valami templomnak is gondolhattuk volna. A turistatérképünk sem jelezte az objektumot.

Vadászlak
Vadászlak

Éppen hogy csak felértünk egy újabb huplira, már indultunk is lefelé megint egy völgybe. A kék jelzést igyekeztünk folyamatosan követni, de egy újabb tarvágás során teljesen elvesztettük a fonalat. Nem is a fonalat, mert a GPS térképén láttuk, hogy merre megy az út, és merre tartunk mi, de a környéken egy megveszekedett felfestés sem volt látható. Sebaj, jó ha az embernél van műszer, meg hát igazából maga az út is jó irányba tartott. Aztán eljött az a pont, amikor az út távolodni kezdett a térképi jelünktől, így egy gyors huszárvágással (és egy köves domboldal megmászásával) cactus rátalált a megfelelő útra.

Itt következett a második igazi kaptató, ami talán még a nagy-szár-hegyi domboldalnál is meredekebb és hosszabb volt. Lankásan kezdődött ugyan, de hamar megmutatta a foga fehérjét, mielőtt a tetőre értünk volna már kifejezetten meredek volt. A sok hullámzás után én magam sem tudtam már pontosan melyik hegyen is járunk, de a turistatérkép, valamint a tetőn található geodéziai pontra festett szöveg segített: a Szederjes-tetőre értünk. A mászás során arra számítottam, hogy az Oroszlánvárhoz hasonló hegycsúcsra érünk, de ez a rész valóban inkább egy tető, viszonylag nagyobb kiterjedésű sík felület. A térképen azt is leolvastuk, hogy itt is kellene lennie egy Várak a Mátrában pöttynek, azonban a terepen nem láttunk semmit. Kissé fel is adtuk már a keresést és tovább indultunk, amikor egy 100 méter megtétele után az egyik fára írva a vár nyomára akadtunk. Így egy pillanatra elhagytuk a kék jelzést, és megkerestük a várat, ami még annyira sem tekinthető várnak, mint a korábban látott Oroszlánvár.

Felfelé mászunk a Szederjes-tetőre
Felfelé mászunk a Szederjes-tetőre

Szederjes-tető
Szederjes-tető

A vártól a Gazos-kőig terjedő útvonal adta körülbelül azt, amire előzetesen az egész túrától vártunk. A kék jelzés itt egy erdészeti úton halad, különösebb látnivaló és történés nélkül. Találtunk ugyan egy foglalt forrást, ami az évi nagy szárazság miatt teljesen elapadt, meg később egy fára rögzített Mária képet, az érdekesebb történet azonban az erdőben található birkanyáj volt. Máig nem értem, hogy hogyan kerültek oda, gazdával, felvigyázóval egyáltalán nem találkoztunk. Az út egyébként folyamatosan valami kerítés mellett húzódott, Juli és Ernő meg is beszélték, hogy nem igen tudja az egyszeri turista, hogy most épp „bent” vagy „kint” van. (A kérdést egy később a kerítésen talált tábla döntötte el.) Az út viszonylagos monotonitása folytán ismételten belemerültünk a beszélgetésbe.

Birkanyáj az erdőben
Birkanyáj az erdőben

A Gazos-kő előtt a jelzésen ismét bevettük magunkat az erdőbe. Egy kis ösvényen értük el a sziklafalat, amit elég nagy óvatossággal közelítettünk meg. Itt is nyomban egy sor fénykép következett meg igazából ládakeresés. (A GCTOBU láda második pontja errefelé van. Ezt azért merem elárulni, meg a pontos koordináta a geocaching.com oldalon, az angol nyelvű szövegben pontosan ki van emelve.) Ernő mondta, hogy ő a maga részéről kihagyja a keresést tériszonyra hivatkozva, és én magam is hamar beláttam, hogy ennek a fele se tréfa. (Nekem sincs kevésbé tériszonyom ugyanis.) Juli volt még a legbátrabb, de ő sem merészkedett a párkány széléig, csak próbált, mi meg próbáltunk nem rosszul lenni közben. Aztán kissé oldalról láthatóvá vált a lánc, amit el kellene érnünk, de ekkor még jobban letettünk a próbálkozásról, látván a körülményeket. (Azért ez így már tényleg nagyon extrém, igazán lehetne a környéken valami alternatív jelszó is.) Mindenesetre a kilátás gyönyörű, uzsonnáztunk is egyet a látványra.

Gazos-kő
Gazos-kő

Kilátás a Gazos-kőről
Kilátás a Gazos-kőről

Tulajdonképpen ezzel láttunk is mindent, innen a túra már ténylegesen folyamatosan lefelé visz, mi is elbúcsúztunk a Mátrától. A búcsú a GCKMB végládájában öltött testet, így elmondható, hogy az első két pont kivételével az összes többit simán megtaláltuk, Ernő pedig kisegített az első két jelszórészlettel, mivel ő már sokkal korábban elkezdte ezt a ládát. A siroki vasútállomás sem volt már messze, ahol is az OKT mátrai szakaszának záró pecsétjét is sikerült megszereznünk. A teljesség, és a leírás alapján induló turisták kedvéért jegyezzük meg, hogy Sirokból a visszajutás Domoszlóra elég körülményes. Mi egy szombati napon gyalogoltuk le a távot, ezen a napon délután nem egyszerű eljutni Domoszlóra. Átszállással oldható csak meg, vagy Gyöngyösön, vagy Egerben. Magunk is kinéztük a járatokat, és úgy találtuk, hogyha délután 4 órára Sirokba érünk, akkor gyöngyösi átszállással 7 óra magasságában érnénk Domoszlóra, de Gyöngyösön várni kellett volna bő egy órát. Lett volna még egy járat, ami 16:38-kor indult, de ez még bonyolultabb, hiszen először elmegy Egerbe, itt átszállással Gyöngyösre, majd ugyanúgy 7 órás érkezéssel Domoszlóra. Ha semmi más nincs, jó lehet ez is, mi ezt kizártuk. Illetve kizártuk mindkét járatot, mivel majd’ 5 óra volt, mire a vasútállomásra értünk. A hazajutásra a legkényelmesebb megoldást választottuk. Felhívtam telefonon anyut, hogy jöjjön el értünk, amit szerencsénkre meg is tett, a kalandunk így kényelmesen ért véget.

Siroki vasútállomás
Siroki vasútállomás

Büszkék vagyunk magunkra. Na nem az autós hazautazás miatt, hanem azért, mert a kitűzött célt teljesítettük. Nem mérjük magunkat a teljesítmény túrázókhoz, nem is lehetne. Magunkkal szemben nem támasztottunk olyan elvárást, hogy egy nap, szintidőn belül teljesítsük az 56 kilométert. Egyrészt azért, mert egyszerűen nem vagyunk rá felkészülve, másrészt pedig mert szerintünk az nem kirándulás, hanem sport, és mi a kirándulást részét szeretjük igazán. Viszont mégis egy teljesítmény, hogy bejártuk a teljes útvonalat, sőt, így a domoszlói kitérővel többet is. Megtettünk közel 78 kilométert, megmásztunk 3700 métert (GPS szerinti totál emelkedés, amiről azért tudjuk jól, hogy torzított érték), és ezzel teljesítettük a magunk elvárásait, ami jó érzéssel tölt el mindkettőnket.

Őszintén reméljük, hogy a beszámolóinkkal esetleg másoknak is meghoztuk a kedvét a Mátrában való túrázáshoz. Igyekeztünk betekintést nyújtani a hegység legszebb részeibe. Mindenkinek jó kirándulásokat, jó időt kívánunk! Hamarosan találkozunk, nemsokára jelentkezünk a következő túránk leírásával!

A képre kattintva az megjelenik nagyobb méretben
Az útvonal

A túra magassági metszete
A túra magassági metszete távolság és idő függvényében

Megjegyzések (1) -

cactus
cactus Hungary
2012.09.27. 9:03:10 #

Jó kis séta volt, nagyon élveztük.

Reply

Megjegyzés Hozzáfűzése

  Country flag

biuquote
  • Megjegyzés
  • Előnézet
Loading